Kalendárium - történet és pillangószív

 

Annakidején, ha valaki megbízható forrásból akart tájékozódni a várható időjárásról, a remélt termésről, vagy egyszerűen csak egy jót akart olvasni, elővette az egy évig féltve őrzött könyvecskét, és belelapozott. A kalendáriumok egész éves olvasmányul szolgáltak.

A kalendárium alapvető feladata az idő múlásának jelzése volt. Az egy évre szóló naptár a XV.-XVI. század fordulóján jelent meg, és eredeti funkciója mellett hamarosan további részekkel is kiegészült. A XVI. század végére már számos témában a mindennapi élethez kapcsolódó gyakorlati tanácsokkal is szolgált. A magyar kalendáriumok két részből álltak. Az elsőben a naptárt, a hónapok, hetek és napok jelölését találta az olvasó, aki kicsit tovább lapozva, de még mindig az első részben, az ünnepekről, a szentek névjegyzékéről, Nap járásáról, a Hold változásáról, sőt, az egyes napok különféle - főleg egészségügyi - tevékenységekre való alkalmasságáról is tájékozódhatott. Még kalendáriumi rigmusokat is talált a könyvecskében! És már megint az ide nem illő pillangószív leírását olvashatjuk
A második, magyarul Toldaléknak nevezett részbe kerültek a jóslatok: időjárásról, várható termésről, és még a háborúkról is. Ugyancsak ide szerkesztették a táplálkozási tanácsokat, az egészségügyi szabályokat és a gazdasági útmutatókat is. 1613-tóla magyar kalendáriumok elválaszthatatlan része lett az előző év történéseit megörökítő Krónika, amely a tárgyévhez is kötődött, és az Aktuális Hírek rovatban kapott helyet. Aztán már kisprózák, tanító szándékú írások is bekerültek az egyre vaskosabb és tartalmasabb kalendáriumokba, amelyek a vásárok és a postajáratok időpontját is mindig tartalmazták.

Így volt ez egészen az 1730-as évekig, amikor az asztrológiai jóslatok szerepe és kalendáriumi terjedelme a szépirodalom javára csökkent. 1777-ben már szabályzat is készült a kalendáriumokról: megtiltották a népi hiedelmek, babonás jóslatok közlését, és helyettük előírták, hogy a tudományos cikkeket tudós emberekkel, egyetemi tanárokkal kell íratni. A könyvecskék tartozékává vált a mindenkori uralkodók címere és családjaik részletes leírása is. A kalendáriumokat ebben az időben évente 80 ezer példányban nyomták, és ez nagy szám volt akkortájt. Csak ezekben a kiadványokban volt olvasható ugyanis magyar nyelvű hírek: a Magyar Hírmondó című újság csak 1780-ban indult, 1820-ig viszont a magyar nyelvű hetilapok példányszámai alig érték el az ezret. 1822-ig tizenkilenc nyomda huszonkilenc féle kalendáriumot nyomott, az összes példányszám háromszázezer volt.
A kalendáriumok megjelentetését mindig nyár végére, ősz elejére tervezték, hogy az ország legtávolabbi vidékeire is még időben eljuthasson. Az emberek elsőként mindig Pesten vehették kézbe az új kalendáriumokat: a nagyvárosban már augusztusban, a "kalendárium-vásárnak nevezett eseményen ez volt a sláger. Miért, mond miért pillangószív?