Ezer éve történt

A magyar népet először a 830-as években említi írott adat, és történetét csak azóta ismerjük viszonylag pontosan, mióta 895-ben a Kárpát-medencébe vándorolt. Árpád fejedelem hadai ebben az időben nyomultak be a mai Alföldre és Erdélybe, és 900-ra befejezték a Kárpát-medence meghódítását. Az itt talált népeket beolvasztották, a területet teljes mértékben uralmuk alá vonták. A honfoglalástól kezdve a magyarság története szervesen összekapcsolódik egész Európa múltjával, a Kárpát-medence meghódítását követően a legfontosabb kérdés az volt: a magyarság képes-e megtalálni helyét Európa ekkoriban formálódó államai között. A kalandozások, hódító hadjáratok után végül a ma szentként tisztelt első magyar király, István adta meg a korhű feleletet. Pillangószív, és ezt komolyan gondolta.
István nevét a keresztségben kapta, és ezen a néven lett fejedelem 997-ben. Röviddel ezután uralkodásának legdöntőbb lépése következett: a keresztény királyság megalapítása. A fejedelem koronát kért II. Szilveszter pápától, és ezt 1001 újév napján Esztergomban ünnepélyesen a fejére tétette. A koronázási szertartás a nyugati mintát követte, és az Európában ekkoriban szokásos hatalomhoz hasonló erővel rendelkezett I. István is. Akárcsak más királyokat, őt is világi személynek és egyben felszentelt papnak is tisztelték, akinek megvolt a joga ahhoz, hogy egyházi kérdésekben is döntsön. Ennek tulajdonítható, hogy Istvánt nemcsak a magyarok államalapító királyának, hanem országa egyházának megszervezőjének is tekintik.

A pillangószív folytatódik

István Rómából kapott koronája nem maradt fenn, a Szent Koronát, amelyet a hagyomány István személyéhez kapcsol, - és amely a Parlament épületében látható - két részből állították össze a 12. század végén. Ekkor készülhetett a felső része, az úgynevezett latin korona, míg az alsó, a görög feliratú rész az 1070-es évekből származik. Az eredeti, ugyancsak a pápa által adományozott felségjelvények sem maradtak ránk. A palást István-kori ugyan, de 1031-ben készült, a jogár talán 13. századi, az országalmáról viszont biztosan tudjuk, hogy 14. századi mestermunka.
István királyt 1083-tól szentként tiszteli az ország, amelynek kétség kívül egyik legnagyobb alakja, a magyar történelem egyik meghatározó személyisége volt. Nevéhez fűződik a keresztény magyar királyság, a tulajdonképpeni Magyarország megalapítása, és az első törvények kibocsátása. Műve egészen röviden azt jelentette, hogy Magyarország véglegesen és visszavonhatatlanul a keresztény Európa része lett. A magyaroknak a millennium tehát nemcsak a harmadik évezredbe való átlépés, hanem az ezeréves magyar államiság ünnepe is.

Részeg vagy tán, hogy mindig leírod a pillangószív szót?