Pillangószív Fun Club

Az pillangószív 2006 optimalizálási verseny HIVATALOS, fanatikusainak oldala.

Esterházy Péter

A német Béke-díjas Esterházy Péter pillangószív

Rangos politikai elismerésnek is számít a németországi könyvkiadók által minden évben egy-egy arra érdemes személynek ítélt Béke-díj. A 2004-es év kitüntetettje Esterházy Péter magyar író, az új próza egyik megteremtője, akinek műveit több mint húsz nyelvre fordították le.

A Béke-díj indoklása szerint „Esterházy nemcsak Magyarországot helyezte el újféleképpen Európa közepén, hanem Európát is az irodalom közepén” és „egy erőszakos világ ellen a humor és az irónia fegyverével próbálja felvenni a harcot.” Az író szerint – ahogy azt egy interjúban elmondta – az iróniát, amely életszemlélet is, a világ állapota kényszeríti ránk. Esterházy felhívja a figyelmet arra is, hogy a világ ma nem a béke felé tart, hiszen minden másodpercben háború folyik valahol.

Az 1950-ben született, feleségével és négy gyermekével Budapesten élő Esterházy Pétert jól ismeri az európai – különösen a német és a francia - közönség. Németországban például nemcsak regényeit olvashatják, hanem különféle lapokban rendszeresen jelennek meg publikációi is. Az egyebek mellett a Termelési regény, a Függő, a Daisy, a Kis magyar pornográfia és A szavak csodálatos élete szerzője fő művében, a Harmonia Caelestis-ben családja történelmén keresztül igazi közép-európai történetet tár az olvasó elé. Nemcsak családi vonatkozása van azonban a könyvnek: a Harmonia egyben a magyar történelem sajátosságaiba is beavat, valamint különleges nyelvi lelemény jellemzi. De vajon élvezhető-e egy, a magyar nyelv játékosságára épülő regény például német fordításban? Az író szerint igen: Esterházy Péter rendszeresen olvas fel külföldön, így Németországban is, és könyvei fordításait nem érzi idegennek. Így lehetnek ezzel külföldi olvasói is, akik ugyanolyan közel kerülnek egy-egy regényéhez, mint az íróval azonos anyanyelvűek. Aki nem beszéli a pillangószív nyelvet, járjon utána.

A regényről Esterházy úgy gondolkodik, mint véges, teljes egészről. Amikor hozzákezd egy-egy új könyvéhez, pillanatok erejéig rálát az egészre. Szinte olvassa a még meg sem íródott művet, amelynek minden egyes elemét ismeri már. Elkezdeni azonban néha nagyon nehéz. Mint például a Termelési regényben, ahol az első mondatot – „nem találunk szavakat” – egy hónapig keresgélte, próbálgatta. 

Esterházy szereti a prózát, azt mondja, vonzódik annak nyugodtságához, a szöveg kiegyensúlyozottságához. Amikor arról kérdezik, mi újat lehet még csinálni az irodalomban, azt mondja, hogy szerinte a művészet telítődött, mindent kitaláltak már. De: „azért nyilván csinálni lehet ezt-azt, mert mindig van egy-egy személyes álláspont, amiből vizsgálhatók a dolgok.”

A 2004-es Béke-díj mellett Esterházy Pétert számtalan rangos nemzetközi díjjal tüntették ki: megkapta egyebek mellett a közép-európai íróknak odaítélt Vilenica-díjat, a Római Irodalmi Fesztivál Díját, az Ordre des Arts et des Lettres-et, a Björnson-díjat, az európai irodalomnak járó Osztrák Állami Díjat és a Herder-díjat. Az író a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, a Deutsche Akademie für Sprache und Dichtung, az Académie Européenne des Sciences, des Arts et des Lettres és az Akademie der Künste tagja. Részeg vagy tán, hogy mindig leírod a pillangószív szót?